udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5
találat
lapozás: 1-5
Intézménymutató:
Madách Irodalmi Társaság
2000. február 12.
Kozma Dezső egyetemi professzor, irodalomtörténész több mint negyven esztendeje tanít a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén. Több mint harminc éve a XIX. század második felének, az 1849-1905 közötti korszak magyar irodalmának előadója, közben tart speciális kollégiumokat is. Például a XIX. század végének magyar novellisztikájáról, Kolozsvár irodalmi-művelődési múltjáról, Krúdyról, Ady erdélyi utóéletéről. Emellett újabban a most alakult kolozsvári és kézdivásárhelyi Tanítóképző Főiskolán vendégtanár. Eddig 15 kötete jelent meg, továbbá magyar írók, költők műveiből készült, kísérőszöveggel, jegyzetekkel ellátott összeállításai /16 kötet/, hazai és magyarországi folyóiratokban, lapokban, gyűjteményekben 250-300 tanulmánya, cikke látott napvilágot. Az utóbbi évtizedben sűrűn tartott előadásokat Madách fő művéről, Az ember tragédiájáról. Leggyakrabban a magyarországi Madách Irodalmi Társaság szervezésében évente megrendezett Madách-szimpóziumokon, Balassagyarmaton. Kozma Dezsőt a Madách Irodalmi Társaság Madách-díjjal tüntette ki. Kozma Dezső első könyvét Petelei Istvánról írta, 1969-ben (Egy erdélyi novellista). 1970-ben megvédett doktori értekezésének /Irodalom a kolozsvári századvégen/ egy része A valóság igézete címmel jelent meg, 1972-ben. A Szabadság hasábjain indított sorozatot régi kolozsvári arcokról, amelyek Erdélyi utakon (1997) címmel külön gyűjteményben is eljutottak az olvasókhoz. - Kozma Dezső reméli, mostantól több időt tölthet könyvtárban, mert az utóbbi négy évben - mint a Bölcsészettudományi Kar dékán-helyettesének - sok minden mással is foglalkoznia kellett. /Szabó Csaba: Kozma Dezső professzor Madách-díjas. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./2002. október 4.
A Madách Irodalmi Társaság szeptember 20-án és 21-én a Balassagyarmat szomszédságában fekvő Szügy művelődési házában tartotta tizedik szimpóziumát, amelyen Kolozsvárról Kozma Dezső és Asztalos Lajos vett részt. Asztalos Lajos beszámolt új munkájáról, Az ember tragédiája Gonzalo Navaza galego költővel készített galego változatáról, amely a Társaság kiadásában nemrég látott napvilágot. Kozma Dezső Hit és tudás egymásra találásának lehetőségei a Tragédiában. Két elfelejtett erdélyi Madách-értelmezés című dolgozatát ismertette. Szabó József, a kolozsvári Magyar Színház egykori, a kecskeméti színház jelenlegi rendezője Ex leone leonem! című előadásával megnyitotta a képkiállítást. A felvidéki Palóc Társaság részéről Z. Urbán Aladár író, ipolyvarbói tanár szervezésében a szimpózium résztvevői a felvidéki Alsósztregovára utaztak, megtekintették a Madách Imre szülőházában berendezett Madách-múzeumot. Ezt Lantvirágok címmel Kárpát-medencei Ifjúsági vers- és prózamondó előadó-művészeti verseny követte. /Asztalos Lajos: X. Madách Szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./2005. november 12.
Kozma Dezső irodalomtörténész, egyetemi tanár november 6-án lett hetvenéves. Munkásságát jelzi 19 önálló kötete, 17 bevezetővel, jegyzetekkel ellátott válogatása magyar írók, költők műveiből és mintegy 300, romániai és magyarországi lapokban, folyóiratokban megjelent tanulmánya, szakcikke. Fő kutatási területe a XIX. század második felének magyar irodalma, magyar klasszikusok (Petőfi, Arany, Madách, Mikszáth, Petelei, Ady, Krúdy) utóélete Erdélyben, illetve az erdélyi századforduló irodalmi és művelődési élete. 2000-ben a Madách Irodalmi Társaság Madách Imre-díjjal tüntette ki, ugyanabban az évben lett a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, 2003-ban pedig a Magyar Professzorok Világtanácsa a Pro Universitate et Scientia kitüntetésben részesítette. Kozma Dezső a Szilágy (egykor Kolozs) megyei Középlak faluban született. A Bolyai Egyetem elvégzése után rövid kitérővel 1959 februárjától immár oktatóként folytathatta tevékenységét az egyetemen. 1970-ben védte meg a XIX. század végi Kolozsvár szellemi életéről írott doktori értekezését. Több mint négy évtizeden át oktatta a magyar irodalomtörténet különböző korszakait. Jelenleg konzulens professzorként tevékenykedik a BBE-en, ugyanakkor a Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzora és dékánja. A Szabadságban 1991-től 1994-ig heti rendszerességgel látott napvilágot Régi kolozsvári arcok című portrésorozata. /(-eth): Kozma Dezső, a „jeles hetvenes”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./2006. március 4.
A színháztörténész Enyedi Sándor legújabb munkája /Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év, Budapest, 2005/ a magyar irodalom egyik rangos alkotásának, Az ember tragédiájának több évtizedes színpadi útját követi nyomon. Ezt előzte meg Enyedi Az ember tragédiája bemutatói. Bibliográfia /2002/ című összegzése. Az 1860-ban írott művet a színész-rendező Paulay Ede alkalmazta először színpadra 1883-ban. Ecsedi Kovács Gyulának köszönhetően alig öt hónappal a budapesti ősbemutató után, 1884. február 27-én láthatta a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is a darabot. Nem akármilyen szereposztásban. Éva: Jászai Mari, Ádám: Ecsedi Kovács Gyula, Lucifer: Szentgyörgyi István. A XX. század elején Janovics Jenő, a második világháború után Kolozsváron Rappaport Ottó, Nagyváradon Szabó József, Marosvásárhelyen Harag György rendezésében – sorolta a legjelentősebbeket Kozma Dezső. Az ember tragédiájának színpadi változataiból az első ötven évet a színházelméleti író, Németh Antal vette számba, az ezt követő három és fél évtized (1933–1968) magyar és külföldi bemutatóiról 1990-ben jelent meg újabb kiadvány. (Szerzője Koltai Tamás) 1999-ben a Madách-dokumentumok szenvedélyes gyűjtője, Fejér László adta közre a Tragédia előadásairól készült összeállítását. Az Erdélyből elszármazó színháztörténész, Enyedi Sándor ilyen előzmények után, ezeknek a munkáknak az eredményeit is felhasználva jelentette meg könyvét az Andor Csaba szerkesztette rangos, a Madách Irodalmi Társaság égisze alatt Budapesten napvilágot látó Madách Könyvtár sorozatban. Enyedi Sándor színháztörténeti közleményei, könyvei /köztük Az erdélyi színjátszás kezdetei 1792-1821 (1972) és Déryné erdélyi színpadokon (1975)/ a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Későbbi, jórészt Budapesten megjelentetett írásaiban az erdélyi, a vidéki magyar színjátszás múltját térképezte fel. Mindenekelőtt a magyar színjátszásért oly sokat tevő id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének közlésével, Aranka György erdélyi társaságainak, majd a kolozsvári Állami Színház kevésbé ismert korszakának bemutatásával, újabban színházművészeti kislexikonával. /Kozma Dezső: Madách – a színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./2006. október 4.
A Madách Irodalmi Társaság szeptember 22-23-án tartotta tizennegyedik szimpóziuma őszi ülés-szakát Csesztvén, Madách Imre édesanyja kúriájához, a Majtényi-kúriához közeli művelődési házban. A rendezvényt Andor Csaba elnök nyitotta meg. Asztalos Lajos /Kolozsvár/ a Tragédia általa készülő spanyol változatának ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik színét elemezte, majd további előadások következtek. A megjelentek Balassagyarmaton Madách Imre szobra előtt emlékeztek a nagy költőre. Befejezésként a résztvevők ellátogattak a felvidéki Alsósztregovára, ahol megtekintették Madách szülőházát, a Madách-kastélyt és a benne berendezett múzeumot. Örömmel tapasztalták, hogy az előcsarnokban a szlovák előtt terjedelmes magyar szöveg ismerteti a kastély történetét. /Asztalos Lajos: XIV. Madách Szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./
lapozás: 1-5